Az Európai Unióban gyakorlatilag ismeretlen fogalom a „könnyűszerkezetes ház”, ez főként Magyarországon terjedt el. Ide soroljuk valamennyi vázszerkezetes technológiát függetlenül a felhasznált anyagoktól. Így a fém vagy favázas helyszíni szerelések, a készház technológiák, a könnyített acélprofilból készült csarnokok, a gerenda- és rönkházak is ide tartoznak. Magyarországon legelterjedtebb módszer a helyszíni szerelésű (amerikai) technológia, amelynek ellenőrizetlen változata a legtöbb hibalehetőséget is rejti. Sajnos a többség ezt a technológiát mindenféle engedély, minősítés – ráadásul technológiai fegyelem nélkül – használja. Az építtetők felelőssége is, hogy szakszerű kivitelezőt válasszon! A sok-sok hibával, mindenféle érvényesíthető garancia nélkül felépített házak miatt alakult ki az az általánosítható, helytelen vélemény, hogy a könnyűszerkezetes építési mód egy minőségileg gyenge, rövid élettartamú technológia. A készház a könnyűszerkezetes épület egyik fajtája. Mint a neve is mutatja, készháznak nevezik az előre elkészített, teljes magasságú falelemekből, lehetőleg saroktól sarokig legyártott külső falakból, válaszfalakból és tetőelemekből álló épületet, amely elemeket időjárástól függetlenül a gyártóhelyen készítenek, és az építkezésre szállítva egy előkészített alapon fölállítanak. A készház általában – de nem minden esetben – favázas, könnyűszerkezetes épület. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy a hazai könnyűszerkezetes épületek többsége nem készház, ennek ellenére sokan így nevezik azokat. Ugyanis Magyarországon a minősítéssel rendelkező és jó minőségben kivitelező helyszíni szerelésű technológiát alkalmazó cégek – vagyis nem készházat építők – azért alkalmazzák a készház-gyártó megjelölést, hogy ne azonosítsák őket a kóklerekkel. Így ma már nálunk összemosódott a két fogalom.